Az ember személyiségének fejlődése már gyerekkorban megalapozódik. Közel sem mindegy, hogy milyen ingerek érnek bennünket, hol töltjük időnk nagy részét, kik vesznek minket körül és azoktól milyen példát látunk és szívunk magunkba. Az bizonyos, hogy a nagyszülők a szülőket követve azok, akiktől a legtöbbet tanulunk gyerekkorunk során, hiszen sokszor ők vigyáznak ránk, náluk töltjük a szünidők nagy részét, jobb esetben persze.
Nekem nagyon nagy szerencsém volt a nagyszüleimet tekintve, és hát azt kell mondjam az egész gyerekkoromra igaz ez. Volt a Balatonnál egy kis nyaralója a családnak, ahol én minden nyaramat boldogan, kiegyensúlyozottan és gondtalanul tölthettem el. Nagyon szerettem ott lenni. A vízpart, a sok gyerek, a folyamatos játék egyszerűen még manapság is visszavágyom ebbe a korszakba. A nagyszüleim nagyon szerettek engem. Megtanítottak a feltétel nélküli szeretet fontosságára és belém neveltek olyan értékeket, mint önzetlenség, tisztesség, kötelességtudat, de a jókedv, pozitív gondolkodás és optimizmus is tőlük ered. Nagyon szívesen gondolok vissza erre az időszakra tehát, néha még könnyeket is csal a szemembe, hiszen sajnos nagyszüleim már nem élnek. Én közel ötven évesen egy jóhírű ügyvédi irodával a hátam mögött elég jó életet élhetek, és igyekszem ugyanazt a szeretetet és felhőtlen gyerekkort biztosítani az én unokáim számára, mint ők akkor nekem.
Mi is minden hétvégét és az összes szünidőt ugyanabban a nyaralóban töltjük, csak már egy felújított állapotban. Ugyanúgy biztosítjuk nagyapjukkal számukra azt a felhőtlen játék és gondtalan gyerekkor érzést, amit annak idején én kaphattam, és biztos vagyok benne, hogy alapjaiban határozta meg, hogy ma, felnőttként, minden nehézségen igyekszem könnyen végig sétálni, megoldani, és a pozitív dolgokra fókuszálni. Igyekszem a munkát nem feladatként, hanem örömként felfogni, és igazi hálát érzek a szívemben a családomért és az egész éltemért. Mindeközben pedig, emlékként, a dolgozószobám falán lóg egy gyönyörű és minden emléket felelevenítő Balaton vászonkép, és ha netán néhanapján el is felejteném, amit annakidején a nagyszüleim rám hagytak, csak rá kell néznem, és máris újra minden rendben van.